Juj, igen, utáljatok! Tökre megérdemlem. De annyi minden történt mostanság, hogy egyáltalán nem volt idő a blogra. Ráadásul valami hülye oknál kifolyólag – amin még mindig agyalok – azaz elképzelés él bennem, hogy egy blogbejegyzés csakis hosszú lehet. Na, hát rájöttem, hogy akkor úgy nem tudok blogot vezetni. De mivel most nagyon le vagyok maradva, ezért most még egy hosszút írok, aztán onnantól csak rövideket. Viszont rendszeresebben. Örültök?

Rengeteg minden történt velünk az elmúlt hetekben. Csomót voltunk dokinál például. Eddig három szurit kaptunk, így már négynél tartunk, úgyhogy: tádám, beléptünk a tinédzser korba, és már az utcára járunk sétálni. Egyelőre hétfő óta, ami 4 nap, reggel este, és a nagy hír: még egyszer se pisiltünk, se kakiltunk lent. Pedig fél-1 órákat szoktunk sétálni. De mindenki azt mondja, legyek türelmes. És én az vagyok. Már csak azért is, mert Gyömbérke már most nagyon imádja a közös sétákat. Ha meglátja, hogy előveszem a pórázt, máris megkergül, és alig bírom ráadni a hámot. Aztán mikor lent vagyunk… huhúúú, akkor jön csak az igazi móka! Az a rengeteg ember! És mindenkinek úgy örül, hogy már 10 méteres távolságban leül, vadul csóválja a farkát, és szuggerálja őket, hogy ’naaa, gyertek ide megsimogatni és játszani velem!’. Sokan odajönnek, és aztán húú, de nagy az öröm. De picit azért már én is szeretnék örülni egy kis pisinek, vagy kakinak. De mindegy. Türelmes vagyok.

Mindenesetre a két első közös sétánk emlékére íme két kép. (Az első 15 percben csak feküdt, aztán utána 1-1 métereket sétált, majd újra lefeküdt.) 

Aztán mivel az idő rohamosan halad, mi is rohamosan elkezdtünk nőni. Tegnap, azaz június 30-án voltunk 3 hónaposak, és már másfél kilót nyomunk. Pedig én úgy tudtam, hogy felnőtt korára kb. 2 kiló lesz. Persze, lehet, hogy annyi is lesz, de nekem furcsa, hogy épphogy csak 3 hónaposan már majdnem eléri a végsúlyát.

Jah, és nem mellesleg a testével egyenes arányban a fülei is durván elkezdtek nőni. Nézzétek csak! 

Hát, azt hiszem, mára ennyi a blogból. Most ugyanis hirtelen semmi más olyan hűde érdekfeszítő nem jut eszembe, és kicsit az agyam se úgy fog már. Mégis csak lassan fél11 van már…

De ígérem, hogy ezentúl tényleg-tényleg rendszeresebben írok, meg teszek fel fotókat, és hamarosan újra videót is. Például arról, hogy felesel velem ez a kis tündér, ha megakarom "rendszabályozni"! :-)

Szép álmokat mindenkinek!
Hamarosan jövünk,

Gyömbér és Pille